A láthatatlan...

Az emberiség történelmében mindig is egy rémísztő és „fenyegető” tudat volt az, hogy amit nem látunk vagy nem létezik, vagy egyesek szerint félelmet kelt bennünk, vagy pedig mások szerint erősebbé tesz minket. Ezt mindenki saját maga döntse el, hogy kinek milyen érzést kelt ez benne, hiszen nem mindegy, hogy melyik szemszögből közzelítjük meg.

A láthatalan, a belső világunk és a külső is egyben, hiszen olykor látod a dolgokat, amik körülötted forognak, de valahogyan mégsem veszed észre. A belső világ, utalhat arra, ami megfoghatlan, érinthetetlen, íztelen és szagtalan, nem látod, nem hallod, ám Érzed. 

A bölcs emberek nagyon jól ismerik és kifinomultak e érzéssel kapcsolatban, ám ez mindenkiben ott lakózik, csak kibontakozni vágyik, amit csak is a gazdája segítségével hajthat végre. Te vagy a tulajdonában, aki ezt megváltoztathatja és urrá lehet ennek az érzésnek, ami teljesen megváltoztat mint embert és egész életed. Értelmetlen egyhelyben stagnálni, amikor a fejlődés, emberi kötelességünk, nem evoluciós szempontból, hanem lelki változás szépsége és méltósága felépítése celjaból. 

 Az egyik feltétele, hogy „lemondasz” a régi Énedről, az az hagynod kell, hogy a változás bekövetkezzen, természetesen kizárólag pozitív változásra utalok, amik sajnos olykor saját hibákból, kellemetlen tapasztalatok során tudjuk meg a válaslzt. Hogy mi a feldatunk, az útközben kiderül. Egy biztos, nem kell eröltetni semmit, nem kell rágörcsölni dolgokra, helyzetekre, semmit nem kell tenni, amit nem úgy érzel. Ez a szépség benne, hogy magától érkezik, kellemes érzést vált ki és magával sodor a láthatalanba...

Akkor fogsz rádöbbeni, hogy mi a láthatatlan, amikor ezekkel a kifejezésekkel fogsz találkozni életed során vagy tudomásul fogod venni, hogy épp kiejtetted őket:

...úgy vágyom rá...

...annyira hiányzik...

...milyen jó volt vele...

...milyen rossz nélküle...

...bárcsak itt lenne...

...még a gondolata is boldoggá tesz...

...ő a legnagyobb célom...

...más ember vagyok vele...

Egy apróság elérése, mindig óriási eredmény, egy mosoly, mindig több, mint szavak, a láthatatlan pedig, mindig a legfontosabb, ami értelmet add életünknek. 

Ne hagyd magad, még akkor sem ha úgy érzed, ne lépj le utadról, ha már elfogyot erőd és semmid sincsen, ekkor lép közbe a láthatatlan erő, ami nem hagyja el kezed.

Csak a kevésbé változók nem látják, amit egy bölcs azonnal észrevesz, csak a stagnáló nem meri elérni, a célratörő pedig gátakkal együtt útrakell. A tehetséget, a tehetséges ismeri fel, a művészetet, a művész veszi észre, látni csak az látja, aki látni vágyik, érezni pedig, csak az fogja, aki együtt akar élni a láthatatlan forrásával.