VALAHOVÁ TARTOZÁS

Mindenki a valahová tartozás felé törekszik és igyekszik tudatosan vagy többek között tudattalanul „hozzáférni” ehhez az érzéshez, hogy „valakié” vagyunk, hogy valakihez vagy valamihez tartozunk, lehet az csoport, család, közösség, társaság, vagy párkapcsolat. 

Még a csecsemőkorban ez kezdetét veszi és lényegében mégazelőtt, az anyaméhben, ahol a szülői szeretet és biztonság a legfontosabb, az egyetlen, amit ismerünk, majd pedig nagyon fiatalon ez még szorosabbá válik, amikor a szülő már nemcsak, mint biztonságként jelenik meg életünkben, hanem, mint példakép, támasz, segítség, mentor és azt is bátran kijelenthetjük, hogy a szülő, ügyvéd, orvos, tanár, szervező, szponzor és még sorolhatnám, hiszen minden szerepet betölt egykor életünk folyamán és az soha nem szünik meg vagy ér végett. A szülő, nagyszülő vagy nevelő, aki mindig ott lesz, ha „bajba” kerülünk. 

Ez az érzés, a valahová tartozás, kamaszkorban „áttevődik” a másik nem felé, ahol igazi barátságok és akár szoros kötődések jönnek létre, a másik nem felé való vonzódás és összetartozás során. 

Felnőttkorban és a középkor kezdetén, egyre inkább arra felé irányul a valahová tartozás, hogy nem feltétlenül több és különböző csoportok tagjaiként oda tartozunk vagy tartozni szeretnénk és mindent „bevállalunk”, hogy ez megtörténjen, mint a kamaszkor és fiatalkor körül zajló folyamatban, hanem kissé „visszahuzódunk” ahol már érettebbek, tapasztaltabbak és tudatosabbak vagyunk és a csendes, nem pörgő élet kerül előtérbe. 

Ki mint „ülteti” el ezeket a magokat a kezdetekben, értsd gyermekkorban, kamaszkorban és fiatalkorban, úgy fogja meghatározni a jövőjét, a további életét és ami mindezt meghatározza, a céljat, álmait valóraváltását valamint létrejöttét.

Az élet, már  megszületés előtt kezdetét veszi.

Társas lények vagyunk és mindig is egyik legnagyobb „vágy” és harc az életben a valahová tartozás fogja meghatározni lépéseinket, valamint a valakihez vagy valamihez való tartozás, hiszen az fogja majd biztosítani a fajfentartást, a nemzést, illetve azt, hogy meghatározó szerepben részesülünk, ha valakihez, valamihez tartozunk, ott nekünk is feladataink vannak, fellelősek vagyunk önmagunkért, másokért, egy egész nemzetiségért, utódainkért és a világért, amiben élünk.

A valahová tartozás, a mások által való magunkra találás szimfóniája!