Büszkén viseled Önmagad?

A mindennapi élet egyre nyomasztóbbá válik, a sok „zaj” közbelép és mindent megváltoztat. Kivül-belül változunk a külső hatásoknak köszönhetően, ami belül bontakozik ki és személyiségünket formálja. Aki, a tegnap voltál, soha nem leszel már ugyanaz, akivé holnap válsz már többé nem leszel, mint tegnap voltál, bárki bármit mondjon a változás elkerülhetetlen.

Bármi is megváltoztat, bárki is próbál közbelépni a céljaid, álmaid, vágyaid közzé, hogy azokat el ne érd, állj fel és viseld büszkén önmagad, a negatív hatásokat hadd, hogy lepörögjenek rólad, helyében nyítsd ki szárnyaidat, hadd kibontakozni azokat, minden múlandó, csak egy maradandó, a valódi Éned. Légy büszke arra, akivé váltál! Semmi nem árthat, senki nem bánthat, csak ha azt hagyod. Légy minden pillanattal erősebb, mint voltál, légy minden alkalommal büszkébb, mint voltál, légy minden egyes nappal több, mint voltál. Bármennyi zsákutcába kerülsz, valahány gödörbe esel, néhány lépéssel meghátráltatsz, ne törd le magad, mindig van egy kiút, ha nem adod fel. 

A mindennapi élet tapasztalatai, eseményei, érzelmi kiborulásai által válunk és váltunk azzá, akik ma vagyunk. Nem a külső hozta meg a döntést, hogy merre néz és merre lépj, hanem Te döntöttél úgy és ez által a külső csak megerősítette azt, aki vagy, erős, bátor, büszke, aki bármilyen próbát kiáll az életben. 

Ha közelebről megfigyeled, hogy minden fájdalom, vagy amikor mély érzelmek érnek, bárki is okozza azt, ha valaki összetörte szíved, megvádolt, megbántott, megsértett, dühös vagy és teli haraggal, szomorúsággal és csalódással, még mindez ellenére sem veheti el senki és semmi tőled azt, hogy újra felállj, összeszedd önmagad és büszkén kiálld ezt a próbád is. Bármennyire is azt gondolod, hogy igen ezt könnyen lehet csak mondogatni, de nehéz ezt meg is valósítani, mivel lehetetlen nem létezik, ez által könnyű szembenézni azzal a kijelentéssel, hogy minden lehetséges és minden valósággá válhat, mindent átléphesz, leküzdhetsz és megvívhatsz, mindez csak egyetlen egy apró, kicsi, ártatlan, de bátor döntésen múlik és azzal veszi kezdetét az új, a jobb, az erősebb és az a „többlet”, akik leszünk annak a személynek, annak az eseménynek, annak a tapasztalatnak köszönhetően, aminek részben csak hálásak lehetünk, hogy újra szembehozott a valódi önmagunkkal. 

Mindig jobb lesz szembenézni azzal ami fáj, gyötör és nyomaszt, mintsem örökké amögött élni.

Végsősoron pedig mindegy, hogy hol tartasz most jelen pillanat, ne feledd, hogy még mindig jobb csalódást, sértést átélni vagy megtapasztalni, mert azok az emberek és helyzetek csak arra tanítanak, hogy Te milyen ne legyél és csak azzal szembesítenek, hogy valóban Te milyen vagy, az pedig legyen a legnagyobb büszkeséged! 

KÉZ A KÉZBEN...

Valahol elakadtál és már nem találod az utat, az utad, ahol lenni szeretnél, ahová eljutni vágysz, stagnálsz és sem jobbra, sem balra nem mersz lépni, hiszen az ismeretlen félelmetes, mint minden változás és változtatás, amivel szembesülnünk kell nap mint nap vagy időnként.

A rutin, a szokások, az ismert dolgok, helyzetek és emberek kényelmet és biztonságot nyújtanak, ahol jól érezzük magunkat és nem akarunk „kiszabadulni” karjaikból, ami ringat, kényeztet, dédelget és biztonsággal lát el, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. 

 

A nagy kérdés akkor érkezik, amikor új dolgokkal, imeretlennel szembesülsz, mitévő legyél? Talán elriadsz, hirtelen lefagysz, majd megpróbálsz elmenekülni abból az helyzetből és attól az érzéstől, hiszen más útat nem ismersz és nem vagy jártas, sem gyakorlatias az efféle „meglepetésekkel” vagy pedig összeszeded magad és eldöntöd, hogy erősebb és bártabb leszel, mint a félelmed.

TE uralod a félelmed, nincs belső csakis külső félelem!

Hadd fejtsem ki részletesebben e gondolatot, hol nem azt szeretném éreztetni Veled vagy olyan üzenetet átadni, amit el nem lehet sajátítani és beíktatni a hétköznapokban, hanem ellenkezőleg mivel az élet egy útazás és egyben egy kaland, útközben fedezzük fel a rejtélyek mögötti értelmet és valódi énünket, nem a személyiséget, nem az egót, márpedig a belsőnket, a végtelen szeretet, kreatívitás, siker, öröm és bőség birodalmát. Nem ismerünk félelmet, csak arra voltunk tanítva, hogy ha valami nem sikerül, rosszul sül el, nem jön össze, az rossz és attól tartani kell, félni kell, de ez nem így van. Felállsz és újra kezded, addig amíg a legjobb vagy abban, amit csinálsz. 

Nincs sikertelenség, csak fejlődés.

Ne félj valamit elkezdeni vagy újrakezdeni, amikor elveszettnek érzed magad, adj időt, hogy a belső valódi Éned jeleket küldjön feléd, hogy mit kell tenned, nem kell más tenned, csak maradj csendben és figyelj minden suttogásra. 

A személyiséget, az egót kialakítjuk és kialakítják az életünk során, akaratunk ellenére, hiszen nem vagyunk tudatosak, míg nem válunk azzá. A tudatosság nem döntés kérdése, hanem a megélés és a pillanat átélésének a gyümölcse. A belső az, aki Téged kialakít és megtestesít, ami felépít, támogat, útat mútat és kéz a kézben jár a gondolataiddal, érzelmeiddel és a vágyaiddal. 

Kevesebbet beszélj, többet maradj csendben...

 

Kevesebbet terheld magad gondolatokkal, többet hallgass a szívedre suttogására...

 

Kevesebbet tedd ki magad a zajos és gyors, rohanó világba, válaszd ellenben a természet áramlását...inspirálódj a természet dallamából, a madárcsicsergésből, a szélfújásából, a tenger csenden zajából...

 

Kevesebbet gyötörd magad a múltan, többet törődj a jelennel...

 

Kevesebbet várj másoktól, többet adj Önmagadból...

 

SIKERÉLMÉNY

  

Mindig azt keresed, amid nincs, amire vágysz valamint, ami hiányzik. Valahol rátalálsz, többször is összefútol vele, de nem „veheted el” vagy teheted önmagadévá, bár annyira szeretnéd, hisz az, amire vágytál, hogy sikeres, boldog és végül önbetelejesültté válj. Olykor az élet, csak „ízelítőket” add, hogy ne máshol keressük kincseinket, hanem önmagunkban. 

Ami benned van, soha máshol megnem találod...

Arra voltál „nevelve”, hogy tanulj, jó bizonyítványokat érj el, majd továbbtanulj, hogy mégtöbbet tudj felmútatni a jövendőbeli munkahelyedre, ahol elkezdődik a nagybetűs életed és ez a siker titka. Biztos már többször találkoztál ezzel az állítással, de nem tiszta a kép, hogy ha nem ez lenne a siker, a boldogság és az önmegvalósítás titka, akkor mi? 

Előbb megkell fogalmaznod, hogy számodra mit jelent a siker, majd hogyan éred el azt valamint mi által, mire van szükséged, hogy mindazt elérd, amit tényleg Te szeretnél, nem pedig amit elvárnak Tőled és ez által csak megfelelni próbálsz másoknak, szülőknek, barátoknak, tanároknak, vagy a világnak, hiszen valamennyien felteszik önmagukban a kérdést, hogy ha más azt csinálja, azt dolgozik vagy arra szakosodik, akkor én is bekell álljak a sorba. És itt követed el a hibát. Nincs sor! 

TE mindig elöl leszel. Veled kezdődik és Veled végződik a sor!

A siker, nem egy végállomás vagy végső cél, hanem egy folyamat. A siker, nem egyszer megérkezik és soha többé el nem engedi kezed, hanem folyamatosan változik és mindig valamire tanít, valamivel meggazdagítja az életed, a léted, Önmagad. A siker, egy érzés végső soron, ahol több összetevőkkel szembesűl, mint önbízalomnövelés, tulajdonságok, készségek kibontakozása, örömérzet, boldogság. Röviden, a siker az érzelmi, értelmi és testi fejlődés atyja...

...a cikk további folytatása emailben elérhető, ha úgy érzed, hogy haladni szeretnél, ez egy nagy lépést kinál a sikered felé.

krisztina.blogger@gmail.com

Connectivity is Productivity!

 

VALAHOVÁ TARTOZÁS

Mindenki a valahová tartozás felé törekszik és igyekszik tudatosan vagy többek között tudattalanul „hozzáférni” ehhez az érzéshez, hogy „valakié” vagyunk, hogy valakihez vagy valamihez tartozunk, lehet az csoport, család, közösség, társaság, vagy párkapcsolat. 

Még a csecsemőkorban ez kezdetét veszi és lényegében mégazelőtt, az anyaméhben, ahol a szülői szeretet és biztonság a legfontosabb, az egyetlen, amit ismerünk, majd pedig nagyon fiatalon ez még szorosabbá válik, amikor a szülő már nemcsak, mint biztonságként jelenik meg életünkben, hanem, mint példakép, támasz, segítség, mentor és azt is bátran kijelenthetjük, hogy a szülő, ügyvéd, orvos, tanár, szervező, szponzor és még sorolhatnám, hiszen minden szerepet betölt egykor életünk folyamán és az soha nem szünik meg vagy ér végett. A szülő, nagyszülő vagy nevelő, aki mindig ott lesz, ha „bajba” kerülünk. 

Ez az érzés, a valahová tartozás, kamaszkorban „áttevődik” a másik nem felé, ahol igazi barátságok és akár szoros kötődések jönnek létre, a másik nem felé való vonzódás és összetartozás során. 

Felnőttkorban és a középkor kezdetén, egyre inkább arra felé irányul a valahová tartozás, hogy nem feltétlenül több és különböző csoportok tagjaiként oda tartozunk vagy tartozni szeretnénk és mindent „bevállalunk”, hogy ez megtörténjen, mint a kamaszkor és fiatalkor körül zajló folyamatban, hanem kissé „visszahuzódunk” ahol már érettebbek, tapasztaltabbak és tudatosabbak vagyunk és a csendes, nem pörgő élet kerül előtérbe. 

Ki mint „ülteti” el ezeket a magokat a kezdetekben, értsd gyermekkorban, kamaszkorban és fiatalkorban, úgy fogja meghatározni a jövőjét, a további életét és ami mindezt meghatározza, a céljat, álmait valóraváltását valamint létrejöttét.

Az élet, már  megszületés előtt kezdetét veszi.

Társas lények vagyunk és mindig is egyik legnagyobb „vágy” és harc az életben a valahová tartozás fogja meghatározni lépéseinket, valamint a valakihez vagy valamihez való tartozás, hiszen az fogja majd biztosítani a fajfentartást, a nemzést, illetve azt, hogy meghatározó szerepben részesülünk, ha valakihez, valamihez tartozunk, ott nekünk is feladataink vannak, fellelősek vagyunk önmagunkért, másokért, egy egész nemzetiségért, utódainkért és a világért, amiben élünk.

A valahová tartozás, a mások által való magunkra találás szimfóniája!