KÉZ A KÉZBEN...

Valahol elakadtál és már nem találod az utat, az utad, ahol lenni szeretnél, ahová eljutni vágysz, stagnálsz és sem jobbra, sem balra nem mersz lépni, hiszen az ismeretlen félelmetes, mint minden változás és változtatás, amivel szembesülnünk kell nap mint nap vagy időnként.

A rutin, a szokások, az ismert dolgok, helyzetek és emberek kényelmet és biztonságot nyújtanak, ahol jól érezzük magunkat és nem akarunk „kiszabadulni” karjaikból, ami ringat, kényeztet, dédelget és biztonsággal lát el, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. 

 

A nagy kérdés akkor érkezik, amikor új dolgokkal, imeretlennel szembesülsz, mitévő legyél? Talán elriadsz, hirtelen lefagysz, majd megpróbálsz elmenekülni abból az helyzetből és attól az érzéstől, hiszen más útat nem ismersz és nem vagy jártas, sem gyakorlatias az efféle „meglepetésekkel” vagy pedig összeszeded magad és eldöntöd, hogy erősebb és bártabb leszel, mint a félelmed.

TE uralod a félelmed, nincs belső csakis külső félelem!

Hadd fejtsem ki részletesebben e gondolatot, hol nem azt szeretném éreztetni Veled vagy olyan üzenetet átadni, amit el nem lehet sajátítani és beíktatni a hétköznapokban, hanem ellenkezőleg mivel az élet egy útazás és egyben egy kaland, útközben fedezzük fel a rejtélyek mögötti értelmet és valódi énünket, nem a személyiséget, nem az egót, márpedig a belsőnket, a végtelen szeretet, kreatívitás, siker, öröm és bőség birodalmát. Nem ismerünk félelmet, csak arra voltunk tanítva, hogy ha valami nem sikerül, rosszul sül el, nem jön össze, az rossz és attól tartani kell, félni kell, de ez nem így van. Felállsz és újra kezded, addig amíg a legjobb vagy abban, amit csinálsz. 

Nincs sikertelenség, csak fejlődés.

Ne félj valamit elkezdeni vagy újrakezdeni, amikor elveszettnek érzed magad, adj időt, hogy a belső valódi Éned jeleket küldjön feléd, hogy mit kell tenned, nem kell más tenned, csak maradj csendben és figyelj minden suttogásra. 

A személyiséget, az egót kialakítjuk és kialakítják az életünk során, akaratunk ellenére, hiszen nem vagyunk tudatosak, míg nem válunk azzá. A tudatosság nem döntés kérdése, hanem a megélés és a pillanat átélésének a gyümölcse. A belső az, aki Téged kialakít és megtestesít, ami felépít, támogat, útat mútat és kéz a kézben jár a gondolataiddal, érzelmeiddel és a vágyaiddal. 

Kevesebbet beszélj, többet maradj csendben...

 

Kevesebbet terheld magad gondolatokkal, többet hallgass a szívedre suttogására...

 

Kevesebbet tedd ki magad a zajos és gyors, rohanó világba, válaszd ellenben a természet áramlását...inspirálódj a természet dallamából, a madárcsicsergésből, a szélfújásából, a tenger csenden zajából...

 

Kevesebbet gyötörd magad a múltan, többet törődj a jelennel...

 

Kevesebbet várj másoktól, többet adj Önmagadból...