VALAHOVÁ TARTOZÁS

Mindenki a valahová tartozás felé törekszik és igyekszik tudatosan vagy többek között tudattalanul „hozzáférni” ehhez az érzéshez, hogy „valakié” vagyunk, hogy valakihez vagy valamihez tartozunk, lehet az csoport, család, közösség, társaság, vagy párkapcsolat. 

Még a csecsemőkorban ez kezdetét veszi és lényegében mégazelőtt, az anyaméhben, ahol a szülői szeretet és biztonság a legfontosabb, az egyetlen, amit ismerünk, majd pedig nagyon fiatalon ez még szorosabbá válik, amikor a szülő már nemcsak, mint biztonságként jelenik meg életünkben, hanem, mint példakép, támasz, segítség, mentor és azt is bátran kijelenthetjük, hogy a szülő, ügyvéd, orvos, tanár, szervező, szponzor és még sorolhatnám, hiszen minden szerepet betölt egykor életünk folyamán és az soha nem szünik meg vagy ér végett. A szülő, nagyszülő vagy nevelő, aki mindig ott lesz, ha „bajba” kerülünk. 

Ez az érzés, a valahová tartozás, kamaszkorban „áttevődik” a másik nem felé, ahol igazi barátságok és akár szoros kötődések jönnek létre, a másik nem felé való vonzódás és összetartozás során. 

Felnőttkorban és a középkor kezdetén, egyre inkább arra felé irányul a valahová tartozás, hogy nem feltétlenül több és különböző csoportok tagjaiként oda tartozunk vagy tartozni szeretnénk és mindent „bevállalunk”, hogy ez megtörténjen, mint a kamaszkor és fiatalkor körül zajló folyamatban, hanem kissé „visszahuzódunk” ahol már érettebbek, tapasztaltabbak és tudatosabbak vagyunk és a csendes, nem pörgő élet kerül előtérbe. 

Ki mint „ülteti” el ezeket a magokat a kezdetekben, értsd gyermekkorban, kamaszkorban és fiatalkorban, úgy fogja meghatározni a jövőjét, a további életét és ami mindezt meghatározza, a céljat, álmait valóraváltását valamint létrejöttét.

Az élet, már  megszületés előtt kezdetét veszi.

Társas lények vagyunk és mindig is egyik legnagyobb „vágy” és harc az életben a valahová tartozás fogja meghatározni lépéseinket, valamint a valakihez vagy valamihez való tartozás, hiszen az fogja majd biztosítani a fajfentartást, a nemzést, illetve azt, hogy meghatározó szerepben részesülünk, ha valakihez, valamihez tartozunk, ott nekünk is feladataink vannak, fellelősek vagyunk önmagunkért, másokért, egy egész nemzetiségért, utódainkért és a világért, amiben élünk.

A valahová tartozás, a mások által való magunkra találás szimfóniája!

 

MITŐL LESZ SIKERES EGY KÖZÖSSÉG?

Amikor iskolában, egyetemen, munkahelyen vagy bárhol, ahol emberek között találod önmagad és többnyire együtt kell azokkal dolgozni, akkor egy közösség jön létre, amely olykor saját szabályok alapján müködik, amihez minden új tagnak alkalmazkodnia kell. 

Nem elég csak az a tudat, hogy „csatlakozol” egy csoporthoz és részese leszel, hanem szem előtt érdemes tartani és követni azt, hogy minden csoport bizonyos elvek szerint halad és „fogadja be” az új tagokat. Ez amiatt fontos, mivel Te már nem csak, mint egyén, hanem mint csoport fogsz müködni és együttmüködni. 

Mindenfajta közösség létezik, ami valamivel foglalkozik, valamit létrehoz illetve valamit megváltoztat és akár újat teremt azáltal, hogy minden tagja hűen viszonyul hozzá és tesz azért, hogy a bizonyos közösségnek hatása legyen a külvilágra és befolyást gyakoroljon azzal, amivel foglalkozik, lényegében, amiről szól önmagában. 

A csoport minden tagja tesz hozzá egyéni „javakat” és felruházza olyan kincsekkel, amitől különb lesz, mint a többi csoportok, hiszen mindannyian valamely csoport tagja vagyunk, valamint egyedi és sikeres célokat vagy projekteket valósít meg, mindezt együtt és kizárólag, kéz a kézben lesz elérhető. Tehát, ha az egyik tag valamilyen ötlettel szolgál, de senki nem támogatja a csoporton belül, az nem fog müködni, hanem elvetik az ötletet vagy olykor az illető tag csak individuálisan, egyedi úton fogja az elképzelését végrehajtani. Ha pedig több tagnak is különféle tervei, koncepciói vannak, amiken dolgozhatnak, de nem tudnak közös nevezőre jútni, széteshez a közösség együttmüködési szemszögből, de továbbra is létezhet, csak nem lesz harmóniában a terv a céllal, valamint a sikeres eredménnyel.

Bármely közösség, csoport, társaság, gyülekezet, egyesület, szervezet, együttes vagy csapat attól lesz igazán jó, együttmüködő és sikeres, ha a szabályaik minden egyes tagnak „megfelel” és nem okoz hátrányt, sem sértést vagy stagnálást a továbbfejlődésben. Érd el azt a magabiztossági szintet, ami által segíthetsz a másikon, hogy alkalmazkodjon és beilleszkedjen, mindezt fűszerezd meg adaadással és figyelmeséggel. Ez annyi, mint megnem engedni, hogy bárki is kivülállónak érezze magát egy csoporton belül. A befogadás és a kéznyújtás a rászorulónak, már félig siker. Nem a másoknak való bizonyítás vagy megfelelés, hanem az önmagaddal szembeni sikerélmény elérése. 

Mindig tehetsz hozzá, elvehetsz belőle és megváltoztathatod.

A siker jön önmagától, ha már tettünk érte, mindent felhasználtunk és kihasználtunk, amivel redelkezünk. Minden eredmény, előbb a „befektetéssel” veszi kezdetét, majd szépen halad, míg célba ér. Akárcsak egy csoport vagy közösség sikere láthatóvá válik, ha harmónikusan müködik és céljaik közösek, eredményeik pedig megoszthatóak.

VÁLTSD MEG A VALÓSÁGOD...

Amire képes vagy, azt meg is tudod valósítani! Hogy mire vagy képes és még mennyi mindent kihozhatsz önmagadból, elütt minden társadalmi, szociális vagy hétköznapi feladatoktól. Nem rejtheted, sem fojthatod el azokat az energiákat, mellyek csak kibontakozni kivánnak és kiteljesedni a világban. Annyi életerővel, energiával és ajándékkal érkeztél, amelyeket mint egyedi eszközként felhasználhatod, bármivel és bárkivel szemben. Nincs ami vagy aki mindezt elvegye tőled, bár sokan vannak és lesznek, akik utatban állnak és megakadályozni próbálnak, hogy előrehaladj, ám csak akkor sikerülhet azoknak, ha azt Te is engeded (hagyod magad) illetve megengeded és “útat” engedsz azoknak. 

A valóságod az, amiben Te élsz és hiszel.

Az igazi út, hogy megtaláld és ráébredj, hogy mi is a Te valóságod, ha még nem tartol ott, akkor ideje felébredni és tudatossá válni, hogy nincs lehetetlen, sem “öregedés”, sem elmúlás, hanem lehetőség és fejlődés létezik. A lélek csak tanulást, fejlődést és alkotást ismer. Úgy, ahogy nem mindegy, hogy mit viszel be a szervezetedbe, úgy az sem mindegy, hogy mivel táplálod elméd és lelked. 

Indulj el az önismeret útján, ne térj le még akkor sem ha reménytelen olykor vagy nehéz és zsákutcákba ütközöl. Az idő melléd áll és mindent helyre állít helyetted, ha kitartol és nem adod fel álmaidat és valódi céljaidat, amik a későbbiekben megfogják határozni a valódi éned és a valóságod. Merülj el önmagadba, a lelki világodba és kezd “boncolgatni” a valódi identitásod, hogy honnan “eredsz” amely a továbbiakban felfogja építeni a hová haladsz útad az életben. 

Minden belül döl el és kivül fejti ki hatását, ha ezer útat kellesz bejárj a valódi és egyedi valóságod megtalálásához, megkell tenni, ha szükséges újra meg újra, amíg megérkezel az öntudatosság szintre. Minden egy megpróbáltatással veszi kezdetét, majd apránként tudatosabbá válik benned. 

Az igazi értékeket a legnehezebb elérni és megvalósítani, ám mindig attől veszi kezdetét és ugyanoda tér vissza. Szívből indul és szívbe tér vissza. A valóságod az, amit Te felépítel, éled, érzed és továbbítol.

Légy a szíved visszhangja!