Egyre
jobban arra halad a világ, hogy mindent azonnal el kell végezni, mindennek
máris készen kell lennie és egy nagy rohanás veszi kezdetét. Ez a rohanás pedig
beletorkol a mindennapi életünkbe, értsd családi kapcsolatokba, párkapcsolatba,
baráti viszonyokba, kollégák, osztálytársak közötti kötelékek fokozatos
tönkremenése bekövetkezhet, ha nem vagyunk eléggé óvatosak. Egyre jobban oda
lett az a fajta egymáshoz való viszonyulás – bérmilyen emberkapcsolatokra
vonatkozóan – ami már nem arról szól, hogy odafigyelünk a másikra, hanem
ellenkezőleg csak rólunk szól minden, mi vagyunk a világ közepe. Természetesen
ez nagyon általánosan fogalmazva, márpedig egyre többen ezt az útat járják.
Egyre
jobban elmaradnak a barátok vagy ismerősök közötti ölelések, kézfogások,
átkarolás, puszi adás, mert ma már az olyan ciki, nem is beszélve azokról a
pillanatokról, amikor egy kávé vagy tea mellett az ember vált két jó szót a
másikkal, továbbá azok, amikor nem egy telefon vagy másfajta eszköz határozta
meg a barátainkkal való kapcsolatainkat, hanem a jelenlétünk, a feléjük való
adaadásunk és nem beszélve azok a támasznyújtások, amit ma virtuálisan még csak
meg sem lehet közzelíteni ezt az érintést és a velejáró érzést. Bár ezek mind a
kommunkációhoz tartoznak, valamint a test beszédhez, annak ellenére, hogy a
legkiválóbb kommunikációs eszköz tud lenni, mégsem használjuk oly gyakran,
amikor az emberi kapcsolatokra szeretnénk építeni.
Eljön
az az idő is, amikor a technológia erősebbé válik és a virtuális világ előbb
fog érvényesülni, mint a személyes “kontaktus” – bár körülbelül ott is tartunk
- elég csak egy üzenet, egy virtuális mosoly, figura átküldése és ezzel
mindenki rendben van, mintha az tényleg megtudná határozni vagy helyettesíteni
azokat a másokhoz való viszonyúlást, kötődést és törődést. Talán épp ideje újra
két lábbal a földön járni és újra mosolyt csalni egymás arcára, személyesen, Élőben.
Légy mindig emberközelben!
Lehet
felgyorsúlni vagy felgyorsított életet élni, ezt megteheted a boldogságod felé,
gondolj a céljaid megvalósítására, az önmagadnak és másoknak való öröm
okozására és meghatározására, az önmegvalósítás és kiteljesedés felgyorsítására,
de mindenek előtt indítsd el ezt a folyamatot, majd lépésenként vagy apránként gyorsítsd
fel.
Ne légy sem más, sem önmagad fogja, légy korlátlan és szabad a határtalan lehetőségek tengerében!
Éld
azt az életet, amire mindig is vágytál, követsd a világ fejlődését és légy
része annak, ám ne feledd követni a szíved dallamát, a vágyaid suttogását és a
belső világod fejlődésének kivirágzását, amit csak is Te öntözhetsz és
ápolhatsz. Egy “elfásult” szív és egy “berozsdázott” elme nehezen követi
birtokában lévő vágyait, céljait és valódi értékeit, könnyebb ha valaki más
veszi át az írányítást, mint a külső világ, a társadalom, a rendszer és más
emberek.